Közzétéve:

Kígyók és szivárványok társas – pofonegyszerűen

Bár már nagyon régen tervezem egy ilyen játék elkészítését, a mostani bezárt helyzet ismét kihozta belőlem a “kreatív anyut” – nem mintha idáig nem lettem volna az, csak általában az itthon töltött óráim katatón, nyálfolyós állapotban telnek és nem a kreatív énem kidomborításával.

Szóval… imádom a társasjátékokat, és a kígyók és létrák az egyik legmenőbb, nagyon sokoldalúan variálható játék. Én a játékot a testmozgással kombináltam össze, de lehet különböző feladatokat adni, kártyákat csinálni kérdésekkel, stb. Nálam azért lett kígyók és szivárványok, mert nem akartam annyi létrát megcsinálni, és mert mindenképpen felhőcskéket akartam beletenni valahogy :-). Valamint az elkészítésébe a gyerekeket is be akartam vonni, és a szivárványok csíkjait sokkal egyszerűbb volt kivágni, mintha létrafokokkal kellett volna bíbelődni.

Az elkészítése igen egyszerű, én egy hatalmas kartondoboz egyik oldalára csináltam, de persze lehet kisebb méretben is csinálni.

Kell egy alaplap, amire tetszőleges számú mezőt felrajzolunk. Találtam egy régi Thomas a gőzmozdonyos memóriakártyát, azt rajzoltam körbe. Amikor már meguntam ezt a műveletet és már görcsbe is álltak az ujjaim, megkértem a gyereket, hogy húzza ki a mezőket fekete filccel. (De mivel ő maximalista és nem akarta elrontani, lepasszolta a melót nekem… :-D)
Miután az ujjainkat pihentettük és ittunk egy kávét/redbullt/felest vagy egyéb frissítőt, a mezőket beszámozzuk.

Amikor megvoltak a mezők, színes papírra rajzoltam pár vicces alakú kígyót amiket kivágtunk, ezután kivágtunk egy csomó papírcsíkot és fehér felhőcskéket is.

A kígyókat ragasztottuk fel először, a lényeg az, hogy a fejük és a farkuk is pontosan mezőbe essen. Mivel a kígyókon az ember lefelé csúszik, ezért mindig úgy ragasszuk őket fel, hogy a fejük feljebb legyen, mint a farkuk. (ezen a fotón a szőnyegem sokkal tisztábbnak tűnik, mint amilyen… :-DDD)

A szivárványcsíkocskák végeire felragasztottuk a felhőcskéket, majd gondos stratégiai tervezés után elhelyeztük őket is a játéktáblán – itt is fontos, hogy mindkét vége mezőre essen. Végül elkészült a start mező is. Mindezek után a kislányom összerakott négy figurát legóból és már kezdődhetett is a játék.

A játék menete:

A játékosok dobókockával dobnak, annyit lépnek előre a pályán, amennyit dobtak. Ha szivárvány aljára érnek, valamilyen gyakorlatból el kell végezni tízet. (jumping jack, felülés, guggolás, kitörés – itt persze oldalanként 10-10, stb.) Ha megvan a gyakorlat, a játékos felmehet a szivárványon. Ha a játékos olyan mezőre ér, ahol kígyó feje található, akkor – hogy ne csússzon vissza a kígyó farkáig – szintén el kell végeznie a gyakorlatokat, de nem tízet, hanem húszat. (Nehezítésképpen mi úgy játszottuk, hogy a legfelső sorban levő kígyókon mindenképpen visszacsúszik az illető). A kislányom viszont egy idő után jelentősen meghekkelte a játékot, rajzolt egy csodaszarvast az egyik mezőre, és amikor odalépett kijelentette, hogy ez rögtön a célba repít. 😀

Ha gondoljátok, csináljátok meg ti is otthon, alkossatok hozzá saját szabályokat, saját feladatokat. Jó szórakozást! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..