Posted on Hozzászólás most!

Cseresznyedzsem készítése és díszítése

Hála egy nagy kerttel és szépen termő cseresznyefával rendelkező rokonunknak, hatalmas mennyiségű szép érett cseresznyével tértünk haza a minap. Tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet, de tulajdonképpen nem is volt olyan nagy ez a fa… 🙂

A cseresznyéket áztattam pár óráig, hogy az esetleges kukacok kimásszanak belőlük. Valami miatt – fogalmam sincs miért, – egy idő után a vízben álló cseresznyéből kimásznak a kis dögök, így könnyedén megszabadulhatunk tőlük.
A második lépés a cseresznye kimagozása. Hála a jó égnek és a férjem sasszemének, sikerült az Auchan polcain bújkáló utolsó cseresznyemagozó készüléket megvásárolnunk. Ezután kiszerveztem a munkát, mivel a gyerk (a régi olvasók tudják, hogy ő a kisfiam, aki már nem is olyan kicsi, és imád házimunkát végezni) követelte, hogy ő magozhasson. Így én egy finom csésze tejeskávé kíséretében keresgéltem a neten a legjobb lekvárrecepteket, miközben a gyerk elvégezte a piszkos munkát. 🙂

Hosszas keresgélés után Mautner Zsófi videós receptjére esett a választásom, természetesen, mint minden hétköznapi háziasszony, nem teljesen betartva az ott előírtakat. 🙂

A lényeg, hogy a cseresznyét felöntjük a cukorral és a 3:1 befőzőcukorral – én kb. 3 kiló cseresznyéhez adtam egy doboz 3:1 befőzőcukrot és fél kiló rendes cukrot. Ezután beleszeleteltem egy fél citromot, és a másik fél citrom levét belefacsartam. Ami a receptben szereplő, igen egzotikusnak hangzó “kis muszlinkendőben csomagoljuk hozzá a cseresznyemagokat is, és azzal együtt áztassuk” kitételt illeti, éppen nem találtam a háztartásomban muszlinkendőt, de semmi egyebet sem pár piszkos zoknin kívül, így most a magokat kihagytam a buliból. Majd jövőre… 🙂 Az viszont nagyon szimpatikus, hogy ezután egy éjszakán át hagyni kell állni a cseresznyét, hadd járja át a cukor, és hadd eresszen levet. Így az ember kipihenheti az eddigi fáradalmakat.

Na nálam ebből az egy éjszakából egy nap lett, mert pont jöttek a munkások szétverni a beázott konyhám falát (ami pont a főző mellett van…) így, miután elmentek, és a maguk után hagyott redvás, tátongó likat a falon befedtük egy impozáns szemeteszsákkal, újra folytathattam a lekvárfőzés nemes tevékenységét.

Tehát előszedtem a finom lében ázó cseresznyéket, örömmel konstatáltam, hogy az eltelt egy nap alatt nem buggyant meg az egész, és a nagy fazekat feltettem főni. Miután rottyant egyet-kettőt, a cseresznye felét és a citromkarikákat kiszedtem egy tálba, a lábast levettem a tűzről és a lábas egész tartalmát – lé plusz a maradék cseri – botmixerrel megdolgoztam kicsit. Nem mixeltem pépesre, csak úgy ímmel-ámmal. Ezen folyamat közben a botmixer szépen kidobja a cseresznyeszemekből a benne maradt magokat (a cseresznyemagozó készülék olyan 80-90%-os hatékonysággal működik. A 3 kiló cseresznyéből kb. 30-40 magot találtam még…). Az egész folyékony dzsemet kavargattam vagy fél óráig, ezalatt a felszínre kerülő magokat – és még vagy 4 kukacot – kiszedtem a lekvárból. Ezután visszaöntöttem bele az egész cseresznyéket és főztem 5-10 percig az egészet – miután még fél citrom levét belefacsartam, mert kissé túl édesnek éreztem. Ezalatt a lekvárosüvegeket csírátlanítottam a mikróban, végül egy részecskegyorsító sebességével megtöltöttem az üvegeket a lekvárral, ügyelve, hogy szépen eloszoljanak az egész cseresznyék a lében, gyorsan befedtem őket és sziszegve (szabad kézzel) fejtetőre állítottam a forró üvegeket. Ezt az üvegkupacot befedtem jónéhány konyharuhával. Mautner Zsófi persze mindenféle dunyhát említ szárazdunsztnak, amiben igaza is van, de én úgy döntöttem, nekem elég lesz pár konyharuha. (mivel dunsztom sem volt róla, hogy hol vannak a vastag dunyháink – nyehehe)

A lekvárosüvegek díszítését csakis a lekvárok teljes kihűlése után kezdhetjük meg.

Nyomtassuk ki a a címkéket, írjuk rá a lekvár nevét, esetleg dátumot, ha ajándékba szánjuk, akkor egyéb kedves üzenetet. Én persze először elkövettem azt a hibát, hogy a matricát üresen ragasztottam fel az üvegre, és utána reszkető kézzel kellett szép gyöngybetűket varázsolnom a matricára. Mondjuk sikerült, de nyilván sokkal célszerűbb előbb megírni a címkéket. 🙂

Nyomtatáshoz katt a kis képre:


*

*
*
*
*
*
*

Ezután nyomtassuk ki a fedeleket, és 2-3 mm ráhagyással vágjuk körbe, hogy legyen egy szép fehér kerete is. Majd a kis cédulákat is vágjuk ki – ennek az a trükkje, hogy a két egymással szemben lévő cédulát hagyjuk egyben, és kivágás után hajtsuk őket egymásra, és kicsit ragasszuk össze. Így szép lesz a cédula tartása. A fedeleket tegyük rá az üvegekre, tekerjük körbe egy rusztikus zsinórral, fűzzük rá a kis cédulát is, kössük meg a zsinórt és már kész is a gyönyörű lekvárunk!

Nyomtatáshoz ismét katt a kis képre:


*

*
*
*
*
*
*

Csak ennyi az egész:

Ha pedig még több befőzőcímkére lenne szükségetek, akkor katt ide a csomagért:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .