Posted on 2 hozzászólás

Őszi tökfej és ajándéktasak

Nos, végre volt időnk nekiállni az őszi tennivalóknak. Persze ezt egy jó kis torokgyulladás (részemről) és egy kartörés (a gyerek részéről) tette lehetővé, mert így heteket töltünk majd itthon együtt, és különféle őszi mulatságokkal ütjük el az időt, mint például a süti sütögetés, amelynek munkálataiból Kismiki is keményen részt vállalt (tészta bekanalazása a sütiformákba, valamint a tál kinyalogatása), ezen kívül egy őszi tökfej elkészítése. És tervben van még mindenféle szépség, ajtódísz, füzérek és hasonlók. Mire feldíszítjük a lakást őszi színekbe, pont itt lesz a  tél, és kezdhetjük a karácsonyi dekorációt… 🙂 Őszi tökfej és ajándéktasak részletei…

Posted on

Reggeli rutin képekben

Nálunk a reggeli készülődés általában egyenértékű egy jelenettel a zárt osztály életéből… és be kell valljam, ez nemcsak a gyerek miatt alakul ilyenre, hanem a legalább annyira a T. szülők miatt is… Ámde mi felnőttek legalább már megtanultuk, hogy mit kell csinálnunk reggelente. Éppen bölcsődébe, óvodába járó gyermekeinknek viszont még most kell megtanulniuk a reggeli készülődés egymás után való lépéseit. Igen nagy segítség nekünk, szülőknek, ha ezeket a lépéseket már nem mi végezzük el (pl. a gyerek nem bámulja hipnotizálva a Madagaszkár pingvinjeit a tévében, mialatt mi próbáljuk ráhúzkodni a ruhát, és a gyerek egyetlen tevékenysége kimerül abban, hogy igyekszik minket kitaszajtani a képből, hanem ő maga öltözködik egyedül…) Reggeli rutin képekben részletei…

Posted on

Őszi levelek

És igen. Ismét itt van, bár bizonyos napok – mint például a mai – még próbálják velünk elhitetni, hogy még nyár van, de szép lassan bele kell nyugodni, hogy hogy ismét itt az ősz. Nekem speciel a kedvenc évszakom, már amikor nem fúj a jeges szél, vagy nem esik az eső, vagy esetleg nincs a kettő egyszerre, amikor az esernyőt próbálom görcsösen tartani, de a szél kifordítja, eltöri a fém tartórészeket és hiába fordítom vissza az esernyőt, már úgy néz ki, mintha a kukából guberáltam volna ki, és annyira gáz, hogy inkább összecsukom, ezzel megkockáztatva, hogy a frissen beszárított hajamat víz éri, és mire felszállok a buszra, a hajam már úgy néz ki, mint egy antik lámpaernyő, és persze végig a munkahelyemre vezető úton piszkálgatom a fejemet, mert rátapad a fejemre a haj, de az alja meg szétáll, és alig várom hogy végre beérjek, pedig ez nem sűrűn fordul elő velem… Őszi levelek részletei…