Egy kis folklór…

Nos. Most egy nagy coming out következik: világéletemben lelkes rajongója voltam a magyar népművészetnek és folklórnak.

Eme rajongásomat mi sem bizonyítja jobban, hogy hosszú évekig jártam a Bihari János Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjába táncolni, valamint hogy egy népi táborban (úgynevezett Pásztortábor) megtanultam szőni, fonni, kicsit faragni, hímezni és agyagozni, korongozni is. Na ez utóbbi azért annyira nem ment, sohase tudtam középre placcsantani a korongon azt a fránya agyagdarabot, utána meg nem bírtam szépen megemelni a kezemmel, általában elbénáztam az egészet. Viszont lelkes próbálkozásaimért cserébe az agyagozás oktató csinált nekem egy colás üveget agyagból, amit a sok más egyébbel együtt a táborban készített, földbe vájt égetőkemencében ki is égettek szépen. Aztán persze hazafelé a vonaton eltört… (Mosonmagyaróvártól azért elég hosszú az út vonaton, de lehet hogy közrejátszott atyám kissé kapatos állapottya is…)

Ezután a népi dolgok iránti lelkesedésemet ideiglenesen jó mélyre elástam (mint ahogy sok mást is…), a hülye osztálytársaim állandó csúfolása miatt lassan a néptánccal is felhagytam (ami amúgy különösen azért vicces, mert tudtommal nem egy lett közülük mostanára nagy népnemzetieskedő magyarkodó paprikajancsi, de ha azt kérném tőlük, hogy említsenek egy híres magyar néptáncegyüttest, vagy egy koreográfust, vagy néprajzkutatót, vagy nyelvészt, vagy népi írót-költőt, akkor nem nagyon tudnának mit mondani…) szóval a lényeg az, hogy hosszú évekig nem foglalkoztam a népművészettel.

Aztán pár évvel ezelőtt egy falmatrica pályázatra terveztem pár népi motívumot, és ezen szenvedélyem ismét feléledt. Ezeket a mintákat osztom most meg veletek, amikből kis zászlócskákat és korongokat készítettem, amit egy csomó mindenre fel lehet használni.

És igen, az se titok hogy ezt az egészet most augusztus 20-a ihlette, de nem az államalapításos-együttanemzetes-kormányprogramos augusztus 20-a, sem a szentjobbkörmenetes-zsolozmázós augusztus 20-a. Hozzám valahogy közelebb áll az új kenyérrel, az aratással és a népi aratóünnepekkel fémjelzett augusztus 20 – bár persze tudom, hogy ezt az Új kenyér ünnepe dolgot az a rezsim találta ki, Akinek Nem Mondjuk Ki a Nevét, de nekem akkor is szimpatikusabb a dolgozó embereket és az életet ünnepelni, mint egy olyan eseményt, amire mindig az éppen regnáló rezsim próbálja felhúzni a maga politikai üzenetét.

Szóval ezennel kihirdetem, hogy mi lesz a mi ünnepi programunk:
1. reggel JÓ SOKÁIG alszunk
2. gyerek elfogyasztja a szokásos reggeli kakaóját, az ünnepre való tekintettel tej helyett kumisszal
3. a szokásos reggeli legózás keretében a már összeállított űrállomáshoz 9 sávos nemzetiszínű autósztrádát építünk (minimum egy alagúttal a teljesen sík felületű nappali közepén)
4. és most jön a lényeg: megsütöm életem első kenyerét – már megvan hozzá a keverék – amit, ha kész és kihűlt, jó vastagon megkenünk libazsírral, megszórunk pirospaprikával, megpakolunk lilahagymával (kivéve a gyerekét, ő aznap még szerintem akar smárolni valakivel…) a kis falatkákba nemzeti színű zászlócskákkal díszített fogpiszkálókat szúrunk és egy bazinagy magyar zabálást csapunk.
5. utána emésztünk és fakultatív módon elfoglaljuk magunkat. Ha van egy kis szerencsém, ki tudom olvasni egy nagyon kedves ismerősöm, Kabdebó Tamás Dunaúszó című könyvét. A fakultatív program estig tart, amikor is:
6. megnézzük az István a királyt, ha törik ha szakad. Nincs Pingu, nincs Kippiakutyus, nincs Szematűzoltó se Postáspet. Most az egyszer nem engedek a zsarnokságnak, és az lesz, amit én akarok. A tűzijátékot minden formájában kihagyjuk. Élőre nem megyek kis kisgyermekkel – meg amúgy se, 2 rossz tömegélményem volt, azóta kerülöm  – tévében meg nem az igazi a dolog.
7. mindezek után viszonylag korán lefekszünk aludni, bár lehet hogy az esti Family Guy nem fogja engedni, de ha elég erősen tépi ki a kezemből valaki a távirányítót, vagy jó alaposan eldugom, akkor talán van esély a korai lefekvésre. És ennyi.

Ja, és már ma este megcsináltam a kis népi mintás zászlócskáimat – lecserélve a Valentin-nap óta ott kornyadozó falidíszt – szóval Ti se legyetek restek, töltsétek le a kis képre kattintva a mintákat, nyomtassatok, vágjatok, ragasszatok és díszítsétek tetőtől talpig folklórba a kérót, hogy méltóképpen láthassatok hozzá az ünnepléshez.

 

 

 

 

 

Ha minden igaz és lesz időm, nemsokára egyéb augusztus 20. által ihletett dolgok is felkerülnek. Már készen várakoznak, de úgy gondoltam egy napra ennyi elég…

 

 

 

Szólj hozzá!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>