Ha már augusztus 20-a van – márpedig sikerült éppen eme megszentelt, kötelezően munkaszüneti napon a gépem elé ülni – akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy ez milyen remek alkalom arra, hogy a gyerekeknek valamiféle módon bemutassuk, hogy mégis hogy a csudába kerül a kenyér az asztalunkra.
Jamie Oliver leleplező műsorai után nem lehet kétségünk afelől, hogy Magyarországon is rengeteg gyerek van, aki egyáltalán nem tudja, hogy mi köze van a búzának a kenyérhez, sőt egyáltalán nem is láttak még búzát. (és sajnos egyre többen vannak, akik kenyeret se látnak, de ezt most inkább hagyjuk). Mivel ez az ünnep nemcsak – az általam igen kétségesen megítélt – államalapítás ünnepe, hanem jó sokáig az új kenyér ünnepe is volt, sőt, a mai ünnepi műsorban is van ökumenikus kenyérszentelés, nem árt, ha ejtünk erről is pár szót. Az Új Kenyér Ünnepét nyilvánvalóan azért találta ki az a Rendszer, Aminek Nem Mondjuk Ki A Nevét, mert nem volt kívánatos és szalonképes az Államalapítást és a kereszténységet megünnepelni “akkoriban”. De már ezen setét idők előtt is léteztek aratóünnepek, ahol a nép, az istenadta nép megünnepelte hónapokig tartó verejtékes munkájának gyümölcsét, azaz hogy a búzát learatták, megőrölték és végre ott díszelgett előttük a friss gabonából készült új kenyér. Nem árt, ha gyermekeink megértik, hogy a régi világban mit is jelentett a Kenyér, hogy miért is használták a kenyeret az élet szinonímájaként, és nem árt, ha megtanulják jobban megbecsülni a földműveléssel foglalkozó emberek erőfeszítéseit, valamint az ételt, amit a szájukba teszünk nap mint nap. (szerencsétek van, nem fogom kifejteni az étel tiszteletével és mai világunk mértéktelen pazarlásával kapcsolatos magvas gondolataimat…)
Szóval én ezt valahogy úgy képzelem el, hogy szerzek valahonnan búzakalászokat. Még fogalmam sincs honnan, de megmutatom a gyerkőcnek, hogy bizony ezekből a szemekből lesz a liszt, amit malomban őrölnek meg. Ha tehetjük egy kis kirándulás keretében elmegyünk egyik hétvégén egy malomhoz (pl. Zalaszántóra, Túristvándra, Csopakra) és megnézzük, hogy működtek régen ezek a malmok. Utána itthon sütünk egy kenyeret, feldíszítjük a lakást és csinálunk egy kis aratóünnepet, mai nyelven szólva aratóbulit, ahol a főfogás természetesen a friss kenyér lesz libazsírral, padlizsánkrémmel és hagymalekvárral, jó sok zöldség és finom bodzaszörp. És ha sikerül valahonnan elég búzakalászt szereznem, akkor talán még egy aratókoszorút is tudunk készíteni. 🙂
A szobadekorhoz csináltam kis zászlócskákat meg korongokat, van búzakalászos és kenyeres mintával is. A teendő mint mindig: katt a képre, töltsd le a pdf-et, nyomtasd ki színes nyomtatóval (sima 80 gr-os papírra elég). A zászlócskákból zászlófüzért, a köröcskékből füzért de mindenféle mást is lehet csinálni. A zászlófüzér készítésekor a legegyszerűbb, ha nem folyékony ragasztóval, hanem celluxszal ragasztjuk oda a zsinórhoz a zászlókat. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb és nem hullámosodik meg tőle a papír széle.
Mindenkinek nagyon kellemes aratóünnepet!
Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.